Állandó feszültségű töltési módszer

A töltési folyamat során a töltési feszültség mindig változatlan marad, ezt nevezzük állandó feszültségű töltési módszernek, vagy röviden állandó feszültségű töltési módszernek. Mivel a tápfeszültség az állandó feszültségű töltés kezdetétől a késői szakaszig állandó marad, a töltés kezdetén a töltőáram meglehetősen nagy, ami jelentősen meghaladja a normál töltőáram értékét. A töltés előrehaladtával azonban az akkumulátor kapcsai feszültsége fokozatosan növekszik, és a töltőáram fokozatosan csökken. Ha az akkumulátor kapcsai feszültsége megegyezik a töltési feszültséggel, a töltőáram a minimumra vagy akár nullára csökken. Látható, hogy az állandó feszültségű töltési módszer előnye, hogy a töltés későbbi szakaszában elkerülhető a túlzott töltőáram, ami az elektródalapon lévő hatóanyagok lehullását és az elektromos energia veszteségét eredményezi. Hátránya viszont, hogy a töltés kezdetén túl nagy a töltőáram, és az elektróda aktív anyagának térfogata túl gyorsan változik és zsugorodik, ami befolyásolja az aktív anyag mechanikai szilárdságát és leesését okozza. A töltés későbbi szakaszában a töltőáram túl kicsi, így a lemez mélyén lévő hatóanyagok nem kapják meg a töltési reakciót, ami hosszú távon elégtelen töltést eredményez, ami befolyásolja az akkumulátor élettartamát. Ezért ez a töltési módszer általában csak különleges alkalmakra alkalmazható áramelosztó berendezés nélkül vagy viszonylag egyszerű töltőberendezéssel, mint például az autók akkumulátorainak töltése, és a kisméretű szárazelemes akkumulátorok töltése az 1-től az 5-ig terjed. izobár töltési módszer. Ha az akkumulátort izobár töltési módszerrel töltik, a szükséges tápfeszültség körülbelül 2,4–2,8 V a savas akkumulátorok mindegyikéhez, és körülbelül 1,6–2.{10}} V az alkáli akkumulátorok mindegyikéhez.